Tegnap megfogadtam, hogy mostanában nem sütök több cobblert, de reggel kellemes meglepetésként egy ismeretlen-ismerős jelentkezett be látogatásra. Mivel éppen vásárolni indultunk, valami nagyon gyors és nagyon finom kellett, amihez van is itthon minden. Hát így lett ma is cobbler. Körtével, szilvával, barackkal, banánnal.
Viszont tegnap már elhatároztam, hogy mára csokitortát sütök az uramnak, mert nagyon megérdemli és gyakorlatilag ez az egyike azon kevés sütiknek, amit megeszik. Reggel meg is olvasztottam három deci tejszínben 20 dkg étcsokoládét és beköltöztettem a hűtőbe.
Tészta: 6 tojás, 12 dkg liszt, 12 dkg nádcukor, két evőkanál cukrozatalan kakaópor, 2 evőkanál citromlé, egy cs. sütőpor, egy cs. vaníliáscukor. A tojások sárgáját a cukrokkal habosra keverem, a fehérjéket kemény habbá verem. A sütőport a liszttel összekeverem, majd a keveréket a sárgájához szitálom. Egészen eddig robotgéppel dolgozom és még a tojásfehérjehab harmadát is géppel keverem a lisztes-cukros masszához. Majd fakanalat ragadok és a maradék habot óvatosan forgatom a tésztához. Kerek, kapcsos tortaformában sütöm meg.
Én most egy 12 cm átmérőjű kört vágtam ki a tésztából, mert Attila nem túl süteményes. A krémet kicsit kivettem a hűtőből felhasználás előtt, mert nagyon sűrű, kemény massza lesz belőle. A tésztát három lapra vágtam és megtöltöttem a krémmel, úgy, hogy a külsejére is maradjon. A marcipánt kézzel kicsit átgyúrtam és két sütőpapír között kinyújtottam. Kivágtam egy 12 cm átmérőjű kört és a torta tetejére illesztettem. Majd lemértem és kiszabtam egy akkora csíkot, hogy körbeérje a tortát és köré tapasztottam. A tetejénél nedves kézzel óvatosan összeillesztettem, majd a maradék krémből csíkokat és csillagokat nyomtam rá díszítésnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése